2000. augusztus 14.
(XII évfolyam,
188. szám)
A szombat délelôtt kezdôdô kétnapos rendezvény, a IV. Tövisháti Napok iránt oly nagy volt az érdeklôdés az idén, hogy a szervezôk — a Tövisháti Mûvelôdési Egyesület és a szilágcsehi református egyházközség — kénytelenek voltak az elsô nap történéseinek színhelyét a Magyar Házból a sokkal tágasabb és szellôsebb helyi református templomba áttenni.
A Mohácsnál elesett Drágffi János által alapított templomban Molnár Kálmán, a zilahi egyházmegye esperese üdvözölte az ország minden sarkából érkezett vendégeket. Az esperes a reformátusság és a magyarság egybeforrásáról, valamint arról a „lélekforradásról" beszélt, amelyre mindannyiunknak oly nagy szükségünk van. A „lélekforradás" ünnepe nemzeti imánk eléneklésével majd Baksai Károly, az egyesület elnöke díszbeszédével folytatódott. Elmondta, hogy bár a ki- és elvándorlás hullámai a hepe-hupás vén Szilágy partjait is el-elérik, nem kell aggódni azért, hogy nincs ki visszavárja a Tövishátról elszármazottakat.
A történelmi elôadások sorát Dr. Zétényi Zsolt, volt magyaroszági országgyûlési képviselô nyitotta meg, aki a Szent István-korszak és Trianon összefüggéseirôl beszélt. A neves jogász elmondta, hogy a magyar országgyûlés egyik bizottságának tagjaként behatóan tanulmányozta a határon kívülre került magyarság helyzetét, így elôadásában is fôleg azokra a témakörökre fog kitérni, amelyek ezeket a nemzetrészeket különösképpen érdekelhetik.
Elôadása rendkívül érdekes volt. Felvetette például a „vándorló honfoglalóállam" létének lehetôségét; kitért Szent István tetteinek szükségességére de egyben fájdalmas, hagyományromboló voltára is. Hangsúlyozta, hogy István király idegenpártoló politikáját Magyarország évszázadokig alkalmazta. — A magyaroknak nincs szükségük arra, hogy a területi autonómia és a kollektív jogok életbe ültetésének kérdéskörét vég nélküli értekezleteken vizsgálják, ugyanis a magyarok évszázadokig gyakorlatba is ültették ezt — mondta az elôadó, és ennek alátámasztására a Szászföld, Székelyföld, a királyi városok, hajdúvárosok stb. egykori kollektív jogait hozta fel. Trianonnal kapcsolatban megjegyezte: egy jól szervezett, az együttélés terén évszázados tapasztalattal bíró soknemzetiségû országból több soknemzetiségû országot hoztak létre. Nem 3,5 millió magyart vesztett el Trianon során Magyarország, hanem több mint tízmillió olyan állampolgárát, akik számára a SzentIstván-i „idegenbarát" mentalitás jól ismert, azaz „örökletes" volt. Zétényi elmondta, hogy a gyulafehérvári 12 pont nem eléggé ismert sem a magyar, sem a román közvélemény elôtt, és e téren tenni kellene valamit. (Molnár Kálmán esperes az elôadás után a 12 pont „revizióját" sürgette.)
A Kürti László által vezetett gyülekezeti vegyeskórus fellépése után került sor Varga D. István szilágycsehi történésznek a tövisháti (szilágycsehi) helynevekrôl tartott elôadására, amely a fiatalok és idôsek, helybéliek és elszármazottak számára egyaránt nagy élmény volt.
Az elôadások után üdvözlô beszédet mondott Orbán Zoltán a Királyhágómelléki Egyházkerület elôadó tanácsosa, Vida Gyula Szilágy megyei képviselô valamint Gubán György, a Szent György Lovagrend tagja.
Mindezek után az egyre jobban dagadó ünneplô tömeg átvonult a Magyar Házba, ahol Szilágycseh fiatal hivatásos festômûvésze, Váncza Edit tárlatát tekinthették meg (mûvészportrénkat lásd a 2. oldalon).
A IV. Tövisháti Napok elsô napja az elszármazottak találkozójával, valamint a rendhagyó szimfonikus esttel ért véget. (A rendezvény további eseményeirôl Baksai Károly tudósítónk számol majd be.)