2003. szeptember 3.
(XV. évfolyam, 200. szám)
A VII. Tövisháti Napok vasárnap önvizsgálattal, lelki elmélyüléssel kezdôdtek, mert délelôtt a meghívottak és a résztvevôk az Isten házában köszöntötték a napot.
Délben már a "világibb" örömöknek hódolhattak a kaplonyi fúvószenekar ritmusára, amelyre a nagyváradi Tempo Klub mazsorett csoportja szolgáltatta a látványosságot. Mûsoruk egyértelmû elismerést aratott, a szentjánosi mazsorettekével együtt. A kaplonyiak a mazsorettek bemutatója után még jó ideig szórakoztatták a Szilágycseh fôterére kigyûlt lakosságot a század elejének hangulatát idézô térzenével.
A Tövisháti Napok délután a városka sportpályáján folytatódott a néptáncosok seregszemléjével. Meglehet, a szilágycsehiek jobban érdeklôdnek az ilyen rendezvények iránt, hiszen egy-egy focimérkôzés látogatottsága messze elmarad a most együtt éneklô, élô, dobogó közönségével. Amíg a színpadon a helyi Berkenye, a zilahi Terbete, a szamosardóiak táncoltak vagy a désházi fiatalok énekeltek, addig a közönség szinte együtt élt a színpadon történtekkel. Megható volt látni, amint a nézôk lába önkéntelenül rángatózott a zenére. Már-már azt lehetett hinni, hogy az egész nézôsereg táncra perdül Lakatos József és zenekarának szakavatott zenéjére — no meg a csoportok hiteles és élettel teli természetes táncára. Ezt igazolta a kisgyerekek özöne, amely a lelátó elé felállított színpad körül megpróbálta utánozni a felnôtteket. A látványuk meggyôzhetett mindenkit, hogy a Tövishát Társaság kezdeményezésének van tömeghatása, sôt, utánpótlása is.
A több mint kétórás mûsort kis szünet követte, majd diszkó következett, ahol fiatalok és kevésbé fiatalok együtt táncoltak. A mulatságnak csak az éjfél körüli hirtelen zápor tudott véget vetni. Aki még akkor sem adta fel, az a szilágycsehi Magyar Házban népdalénekléssel folytathatta az ünnepséget.
A szilágycsehiek közösségi tevékenységei sûrû eseménynaptárt jeleznek. Megmutatták, hogy nem egy területen tudnak nem csak megyeközpont, hanem az egész Partium számára "fôváros" lenni.
A megyei közösségi napok minden helységben más színezetet, hangulatot jelentenek. Egy közös bennük: a közös és értelmes szórakozás igénye, a helyiek közötti, illetve a külföldi testvértelepülésekkel való kapcsolat felevenítése. Úgy lépünk ki Európába, hogy közben magunkat, az egymás közötti összetartozás tudatát is erôsítjük.