Szombaton és vasárnap a XI. Tövisháti Napok rendezvényei vonzották a szilágycsehi művelődési házba a közönséget. A Tövisháti Kulturális Társaság kuratóriuma a József Attila centenárium záróünnepségének és a hagyományőrzés ünnepének szánta a rendezvényt. Mindkét szándékot sikerült maradéktalanul megvalósítani.

Szombaton délelőtt Fejér László újságíró, a Hepehupa folyóirat szerkesztője számba vette a Tövishát-kutatás eddigi eredményeit, Balázs Imre József adjunktus pedig a József Attiláról kialakult képet árnyalta. A diákok vetélkedőjének fő témája szintén József Attila volt. Az Ady–Şincai középiskola nyolcadikosainak három csoportja közül – nagyon szoros versenyben – végül a József Attila nevét viselő csoport lett az első, de mindhárom csapat ajándékkönyveket kapott. Ezt követte az IPP ART csoport képzőművészeti tárlatának és Illyés Tímea kiállításának megnyitása. Illyés Tímea tizenegyedikes diáklány, de már nem először állít ki tusrajzaiból.

Délután a sepsiszentgyörgyi Visky Árpád színjátszó csoport előadásán volt teltház.

Vasárnap a hagyományőrző csoportok találkozóján a város sportpályáján felállított színpadon közel 150 táncos mutatta be különböző tájegységek táncait, dalait. Ezúttal túlléptek a Tövishát keretein, hiszen itt volt a sepsiszentgyörgyi Fenyőcske tánc-csoport mellett a kolozsvári Bogáncs is. Nem tövisháti, de szilágysági a krasznai Bokréta és a zilahi Terbete együttes.

Szilágycseh hangulatára jellemző, hogy sok külföldi barátja van a város magyarságának. Minden ünnepük alkalmával szívesen visszatérnek ide szlovákiai, magyarországi ismerőseik.

Tudják, tudatosítják magukban helyzetüket. Ezt jelzi a József Attila vetélkedőn feltett egyik kérdés is. A diákoknak a IX. Tövisháti Napok jelmondatát kellett értelmezniük:

„Légy egy fűszálon a pici él

S nagyobb leszel a világ tengelyénél."

A tízpontos válasz így hangzott: „A vers egy ma is időszerű kérdéssel foglalkozik: az ember, az egyén szerepével, feladatával a világban. Az embert nem az általa vállalt feladat, munka vagy szerep nagysága minősíti, hanem az általa vállalt szerep maradéktalan betöltése. Az apró feladatok maradéktalan teljesítése sokat jelenthet, egy közösség számára sokkal többet, mint az óriási feladatvállalások, amelyek azután elvégezetlenül maradnak. Mert az apró dolgokból nőnek ki a nagyok is. Így ér össze a világ tengelye és a fűszál éle. A lenni ige felszólító módja pedig számunkra testamentum értékű kell hogy legyen."

A szilágycsehieknek ez maradéktalanul sikerült.