A Magyar Kultúra Napja Szilágycsehben

Január 22-én, délután öt órakor, a Szilágycsehi Magyar Házban a Tövishát Kulturális Társaság rendhagyó ünnepséget szervezett nemzeti önbecsülésünk jeles napja, a Magyar Kultúra Napja alkalmából.
Gyalay György, a Társaság elnöke úgy értékelte, hogy a Magyar Kultúra Napja egyben nyitó ünnepsége az egész évi rendezvénysorozatnak, hisz az idén ünnepeljük Kölcsey Ferenc születésének 220. évfordulóját, Erkel Ferenc 200 évvel, Madách Imre pedig 187 évvel ezelőtt született. A rendezvény a Széchenyi Emlékév megnyitója is,- jelentette be az elnök. A legnagyobb magyar 150 évvel ezelőtt, 1860-ban hunyt el.
Az ünnepi beszédet Vida Katalin mondta el, aki úgy értékelte, hogy Kölcsey Ferenc nagy ívű költeményében minden benne van, amit egy gondolkodó és érző magyar ember fontosnak tart: a magyar sors, magyar történelem, gyökereink, hagyományaink, a magyar kultúra, amely megkülönböztet más népektől. Talán éppen ezért ezen a napon nagyobb figyelmet szentelünk hagyo-mányainknak, felmutatjuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeket. Napjainkban a kultúra anyagi és szellemi oldala nem válaszható el egymástól. Ez a közös kincs nemzedékről nemzedékre hagyományozódik, de csak akkor képes fennmaradásra, ha minden nemzedék talál benne válaszokat a maga kérdéseire. Természetesen minden nemzedék újrafogalmazza a hagyományt saját kérdései szerint. Ezt teszi a Társaság is, amikor Szilágyballáról olyan vendégeket hívott, Bóné Vilmost és Bálint Lajost, akik felelősséggel bántak és bánnak az örökséggel, és akik az ünnepség második felében a szőlőtermesztés kultúrájáról beszéltek. Irodalmi példákkal illusztrálta a beszélő a kultúra anyagi és szellemi oldala közti kapcsolatot. A művészi termékek kincstárában igen gyakran egymás mellé kerül a szépirodalom és Isten ajándéka, az életfának is nevezett szőlő.
Petőfi Sándor A költő s a szőlővessző című versében a költői sors azonosul a szőlő életével, mindkettő a világnak adja lelkét; Kölcsey  Himnuszában pedig a szőlő a bőség, a termékenység jelképe. Jó lenne, ha ezen az ünnepen és nemcsak ünnepen jelen lenne az a cselekvési vágy, az a tenni akarás, amely a reformkorra volt jellemző, arra a korra, amikor a Himnusz született.
Az ünnepi beszéd után Csősz Emőke és Almási Emőke, a Gyulaffy László VII. B osztályos tanulói Faludy György Óda a magyar nyelvhez című versét szavalták el.
A rendezvény második felében vendégeink beszéltek munkájukról és válaszoltak a szőlősgazdák kérdéseire. Az ünnepség jó hangulatú, igazi borkóstolóval ért véget.
Kívánjuk, hogy mindennapjainkban legyen velünk a reformkor nagyjainak alkotó szelleme és mozgósító ereje, és tanuljunk példáikból.

Vida Katalin

2010. január 29. | Művelődés