„ A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben”
Áprily Lajos
Ha
Dsida- verseket olvasunk, eszünkbe se jut, hogy meghatározzuk a költő
irodalomtörténeti helyét, vagy összehasonlítsuk költészetét a kortársak
verseivel, az előtte járók vagy az utána következők lírájával.
Egyszerűen csak hallgatjuk az összecsengő rímeket, a sorok dallamait
és a derű, az öröm hangulata kerít hatalmába.
A
Dsida- centenárium jó alkalom a zseniális verselő költészete értékeinek
tudatosítására. A Tövishát Kulturális Társaság programjaival bekapcsolódott a
Dsida- év rendezvénysorozatába és a Költészet Napján Dsida Jenőre
emlékezett az erdélyi magyar kultúra, de egyben az összmagyar
művelődéstörténet kimagasló alakjai nyugvóhelyén, a Házsongárdi
temetőben. Ide zarándokoltak el a szilágycsehi Általános Iskola
nyolcadikos diákjai.
Április 11. József Attila születésnapja és ez a nap a Költészet Napja.
Megszoktuk, hogy ilyenkor többet beszélünk József Attiláról és az utóbbi időben
Márai Sándorról. De miért ne beszélhetnénk Dsida Jenőről is hisz
annyi szál kapcsolja össze József Attilát és Dsidát. Mindketten túl fiatalon
hanyatlottak a sötét sírba, alig harmincon túl s mindössze fél esztendőnyi
különbséggel. Rövid életük miatt életművük befejezetlen maradt, de örök
érték. De „csonkán is rege-kincs” mondja Weöres Sándor Dsida
költészetéről.
József Attila és Dsida barátságáról, egymás iránti kölcsönös
megbecsüléséről az irodalomtörténet is szolgál adatokat. Ezekből
tudjuk meg, hogy József Attila Erdélyhez fűződő viszonyának
egyik legszebb és legfontosabb fejezetét Dsida Jenő iránt kibontakozó
barátsága alkotja. A Pásztortűz, amelynek 1927 decemberétől Dsida a
műszaki szerkesztője, 1928 januárjában négy József Attila-verset
közöl. A köztudat viszont keveset tud erről a barátságról vagy Dsida
költészetéről. A Dsida- centenárium jó alkalom lehet arra, hogy immár
visszavonhatatlanul összekapcsoljuk József Attila és Dsida Jenő nevét, hogy
olvassuk és szavaljuk verseit, hisz egy nemzeti kultúra annál értékesebb, minél
több színből tevődik össze, amelyek kiegészítik és erősítik
egymást . Ezért is szervez ismertető és emlékező tevékenységeket a
Dsida –emlékév alkalmával Társaságunk. Fiataljainknak ismerniük kell az Erdélyi
Panteont, hogy az élet oly sok jót és oly sok rosszat kínáló kalandjai között
is szakítsanak időt arra, hogy megálljanak egy-egy sír előtt és
tisztelettel gondoljanak nagyjainkra. Jól eső érzéssel nyugtáztuk, hogy
éppen ott jártunkkor festették a sírbolt ajtaját. Ott és a Reményik Sándor sírján
is friss virágot helyeztek el az emlékezők. Jó tudni, hogy vannak ,akik
őrködnek nemzetünk emlékei felett.
A
Dsida-év következő rendezvényét a költő születésnapján, május 17-én
tartjuk a szilágycsehi Magyar Házba. Érdemes eljönni és meghallgatni a helyi
középiskola diákjainak műsorát. Szeretettel várunk minden
érdeklődőt.
Vida Katalin