A Magyar Millennium jegyében tartották meg a Szilágycseh székhelyû Tövishát Kulturális Társaság és a helyi református egyházközség rendezésében augusztus 12–13- án A Tövisháti Napok elnevezésû hanyományos ünnepségsorozatot megye- és országhatárokon túli résztvevôkkel.
A program egyik helyszíne a református templom volt, melynek mennyezetén olvasható, hogy „Újolag boltoztatott és a toronnyal együtt renováltatott 1801", s ahol belsô emléktábla emlékeztet arra, hogy a mûemléktemplomnak tavaly volt a 480. évfordulója. Áhítattal és Molnár Kálmán esperes- lelkész köszöntôjével kezdôdött a napok programja, valamint a hagyományos történelmi elôadásokkal. Meghívott elôadó volt dr. Zétényi Zsolt országgyûlési képviselô Budapestrôl, aki elôadásában az államalapításról, a Szent Koronáról és a trianoni végzések következményeirôl beszélt. Az országgyûlési képviselô tíz évvel korábban tanulmányozta a határon túli magyarok helyzetét Romániában, a volt Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Jugoszláviában, valamint Ausztriában, s kétszáz esztendô adatsorait is felölelô jelentését több mint félszáz példányban helyezte el az Országgyûlés könyvtárában. A millenniumi évfordulóval kapcsolatban kiemelte, hogy ezer évvel korábban európai keresztény királyság alakítására került sor a Kárpát-medencében; noha sérülés érte a magyar folytonosságot, Szent István a regôsök, táltosok világát megszüntette, sebeket, fájdalmakat okozva is nemzetmentô volt. Intelmeiben a testületi vezetés nyoma jelenik meg, nem a nyugati abszolút monarchia leképzését tükrözi uralkodása, a Szent Korona tana szerint a mindenkori uralkodó ellenôrzött hatalom gyakorlója, régi magyar önkormányzatra utal, eszmeisége a közösség fennmaradását szolgálja. Trianon gaztette, hogy népeket állítot szembe, és egy soknemzetiségû állam helyett három-négy soknemzetiségû ország jött létre a nagyhatalmi döntés következtében; trianonizált, megcsonkítot lelkünk, de a magyar államiságot nem tudták megszüntetni. A szónok szerint rá kell ébreszteni az RMDSZ-t és a magyar kormányt arra, hogy nem beszédekre, hanem intézkedésekre van szükség.
Érdekes helytörténeti jellegû elôadást tartott Varga D. István tanár, városi tanácsos Szilágycseh helyneveirôl. A hazatérés jegyében nemcsak a szülôi ház felkeresése a cél, hanem a helyi névanyag megismerése is segíti a szülôföld földrajzi, történelmi, gazdasági, társadalmi vonatkozásai jobb megértését. Elhunyt és még élô adatközlôkön kívül levéltári kutatást végzett, így II. Apafi Mihály és Thököly Katalin és Mária periratait, báró Bornemisza 1780. évi birtokösszeírását, telekkönyvi és egyházközségi dokumentumokat, ekképpen írt össze 531 helynevet, amelybôl 212 napjainkban is használatos.
Orbán Zoltán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tanácsosa tolmácsolta Tôkés László püspök üdvözletét; Vida Gyula parlamenti képviselô a megmaradás kérdéskörében anyanyelvünk, hagyományainak, hitünk megôrzése fontosságáról szólt; Gubán György a Károly Róbert alapította Szent György Lovagrend (1326) tagja rendjük zászlóadományozásairól, hûségdíjak odaítélésérôl, jótékonysági rendezvényekrôl szólt.
A tudományos elôadásokat egészítette ki a Magyar Házban Váncza Edit, a Ion Andreescu fôiskola idén végzett hallgatójának festészeti kiállítása; ugyanott lehetett megtekinteni azt a fotókiállítást is, amely régi és új fényképek egyféleképpen a város történelmét is illusztrálta.
Szép mottója volt a Szilágycsehbôl elszármazottak találkozójának – melyet a Magyar Házban a Tövishát Társaság szervezett – Vásárhelyi Géza versének két sora: „Ki úgy megy el, hogy mégis itt marad/s ki nem megy el és mégse maradz itt". Zilahra, Nagybányára, Nagyváradra, Szatmárnémetibe, Sepsiszentgyörgyre, Dévára elköltözöttek látogattak haza, úgyszintén Magyarországon, Németországban élô értelmiségiek. Vida Katalin, a társaság vezetôségi tagja üdvözölte az összegyûlt határon inneni és túli szilágycsehieket kihangsúlyozva, hogy valamennyiüket az anyaöl-anyaföld és a anyanyelv kapcsolja össze, és az elszármazottaknak szóló meghívás számontartást és egybe számonkérést is jelent.
Domokos Ferenc alpolgármester számolt be a távol élôknek az utóbbi évtized szilágycsehi eseményeirôl: az Illyés Közalapítvány támogatásával romos épületbôl sikerült a helybeli magyarság civil szervezeteinek székházat létesíteni, részbeni külsô és belsô felújítását viszont folytatni kell a jövôben, helytörténeti múzeumot is szándékoznak létesíteni a Magyar Házban. A hazalátogatók pár mondatban beszámoltak arról, hol élnek, mivel foglalkoznak; kifejezték azon óhajukat, hogy jó lenne más alkalmakkal is hasonló találkozót tartani, mert megye- és országhatárok felett létezik egy érzelmi közösség, amely a szétszórtan élô szilágycsehieket egybekapcsolja.
A Tövisháti Napok idei rendezvényeivel „utcára vonultak" a szervezôk, ugyanis gálaesten kívül, koszorúzások mellett mazsorettek mutatkoztak be; bogdándi, koltói, szilágybagosi, krasznai és helyiek meghívása folklórmûsort és szórakoztató zenét nyújtott a flekkendélutánhoz a vasárnapi kikapcsolódásban. Baksai Károly társasági elnök álma pedig, hogy az eddigi napokon elhangzott tudományos elôadásokat kötetben is megjelentessék.
FEJÉR LÁSZLÓ
Copyright © RMSz - 2000