A tájegység szellemi és mûvelôdési felemeléséért kezdeményezett rendezvény, az ötödik Tövisháti Napok mottójául választott Magyari Lajos költô verssorával: „Van olyan föld, kinek fiává lenni nem kényszer, de jó, de kell" nyitotta meg a kétnapos, szeptember 29–30-i szilágycsehi ünnepeket Vida Katalin, a tájegység nevét viselô kulturális társaság titkára. A társaság elnöke, Varga D. István utalt arra, hogy a rendezvény Szilágycseh városán túl átível a megyehatáron, a Máramaros és Szatmár megyékhez került tövisháti falvak lakóihoz is szól, a valahová tartozásra figyelmeztetô rendezvény mások kultúrájára való tisztelettel a tájegység tárgyi és szellemi értékeinek ôrzését szolgálja.

A rendezvény jellemzôje hagyományosan a Tövishát történelméhez kapcsolódó tudományos elôadások, ezúttal dr. Sipos Gábor egyetemi adjunktus ismertette a középkori Szilágycseh mezôváros életét meghatározó Drágffy család történetét. Három nemzedék: a nagyapa Drágffy Bertalan, az apa János és unoka János élete, pályafutása szorosan kötôdött ország és tájegység sorsához, meghatározó tényezôje volt. Az elsô Drágffy Bertalan a lovasság vezetôjeként vett részt Mátyás király Bécset ostromló seregében, volt erdélyi vajda, Szilágycseh várának bôvítôje, Közép-Szolnok fôispánja. Fia, Drágffy István, a Dózsa felkelést leverô sereg résztvevôje, politikus és katona, II.Lajos királyi tanácsának tagjaként mûvészet- és egyházpártoló, mélyen hívô keresztény, akinek fennmaradt magyar nyelvû leveleibôl, végrendeletébôl nem csak a család- és hazaszeretô fôúr jellemét ismerheti meg a kései utókor. Napjainkban is idôszerû Várad püspökéhez írt levelében megfogalmazott aggodalma a megosztottság miatt, a veszélyérzet hiánya is Mohácshoz vezetett, ahol az Országbíró elesett az országzászló védelmében. Drágffy Gáspár viszont 1526 után János király pártján áll, a reformáció pártolója, errôl tanúskodik a történetíró Bod Péter, egy másik krónikás: Budai Ézsaiás szerint a vidék reformálódásának pártolója; erdôdi birtokán 1545 ôszén zsinatot tartottak a közös, az elsô magyar lutheránus jellegû hitvallás megfogalmazására. A Drágffyak három nemzedéke korában indult el valami Szilágycsehben: kapott kiváltságot, vásártartási jogot, lett mezôváros, mentesült a királyi kamara adójától.

Érdeklôdéssel hallgatta fiatal és idôs résztvevô, noha közel félévezrede kihalt a román eredetûnek mondott Drágffy család, a helybeliek nem sokat tudnak, ellenben az is elhangzott, miért ellenkezett a megyei tanács, hogy az országbíró fôúrról, aki maradandó emléket hagyott, utcát nevezzenek el Szilágycsehben. A résztvevôknek a város történelmi múltja érdeklôdését mi sem bizonyította jobban, hogy a szombat délelôtt ellenére a délutánba hajló elsô helytörténeti vetélkedôt végigszurkolták a versenyzô fiatalok, a Drágffy, Gyulaffy és Apafi csapatok versenyét.

A berendezésben gyarapodott és az épületfelújítást folytató Magyar Házban nyitották meg az IppArt csoport kiállítását, miközben ugyanennek a társaságnak Szilágysomlyón is tárlata van ezzel egyidôben. A mûvelôdési program melleltt szórakoztató mûsorral fogadták az érdeklôdôket, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának kabaréja; hagyományôrzô népi együttesek fellépte, a vasárnap délelôtti istentiszteleteket követôen estig tartó zenés mulatsággal.

FEJÉR LÁSZLÓ